Napi érdekesség - 56 - A NIMBUS műhold 60-as évek-beli felvételei

A globális felmelegedés antropogén eredetét sulykolók nem tudnak kiállni semmilyen bizonyítékkal:

  - elméleteket gyártanak, ezekre modelleket húznak, DE a valóság mindig kibabrál velük: nem követi a modelleket.

  - a megfigyelt időjárási/klimatikus jelenségekre egyből ráaggasztják az előzmény-nélküli jelzőt, és ezt használják  "bizonyítékként" arra, hogy a felmelegedés nem természetes eredetű.

- amikor ezekről az előzmény-nélküli jelenségekről kiderül, hogy léteztek régebb is, akkor ezek a hírek mélyen el vannak hallgatva.

  Arról már beszámoltam többször is, hogy a jelenkori hőmérséklet-emelkedés trendjében semmi rendkívüli nincs, sem több-ezer éves távlatokban, sem a közelmúltat illetően (pl. itt: http://klimahiszteria.blogspot.ro/2016/07/jatek-nasa-gistemp-terkepeivel.html), még úgy sem, ha az agyontorzított (a modellekhez kétségbeesetten igazított)  eredményeket nézzük.

 A jégkiterjedésről is írtam többször, kiemelve azt is, hogy a jégviszonyok drámai mértékben tudnak változni pár év leforgása alatt is, és emiatt ez sem tekinthető még a felmelegedés bizonyítékának  sem, nemhogy az antropogén eredetű felmelegedés jeleként. 

   Az idén ősszel sokan megkongatták a vészharangot, hogy most már tényleg baj van, ha eddig a déli jégkiterjedés  az északival ellentétben pozitív rekordokat döntögetett az elmúlt években, az idén mindkét sarkon rekord alacsony, és ez azt jelenti, hogy beindult a "megfutás". 

 Hivatalos jégkiterjedés adatok csak 1979-től léteznek, annak ellenére, hogy felvételek már jóval korábban is készültek. 

Az IPCC egyik jelentésében is szerepel egy érdekes grafikon az északi anomália-értékekről 1973-1990 között, amelyen jól látszik, hogy a 70-es évek közepén uralkodó negatív anomáliákat felváltja 1979-re egy majdnem 2 millió km2-rel  nagyobb érték:

 

  Erről a magas, 1979-es szintről indul minden hivatalos adat, és az előtte levő évek rekonstrukcióival azt sugallják, hogy a múltban ennél még nagyobb volt a jégkiterjedés.  Számtalan leírás, régi térkép igazolja, hogy ez nincs így, és ez is megérdemel majd egy külön bejegyzést, de most egy nemrég előkerült, jobban mondva a nyilvánosság elé nemrég (mert az archívumban ott porosodott több évtizeden keresztül) került felvétel-sorozatról szeretnék beszélni, amit a NIMBUS műhold a 60-as években készített az Föld minden tájáról, többek között a sarkakról is. 

 A szakemberek vették a fáradtságot és kielemezték  az  adatokat, megbecsülve az akkori jégkiterjedéseket. Az eredményekről a National Geographic is beszámolt 2014-ben: http://news.nationalgeographic.com/news/2014/10/141020-first-space-pictures-earth-satellite-photos/

Megdöbbentő értékeket rekonstruáltak az Antarktisz esetében, idézet a cikkből:
"
The images revealed new records for both the smallest maximum sea ice ever recorded and the largest. The latter record was just broken this year. The two records were just two years apart, but the difference in sea ice extent was more than 1.5 million square miles (4 million square kilometers), an area twice the size of Mexico. "We're talking a 20 percent difference," says Gallaher. "That's a sizeable change."
"
Tehát 2 év leforgása alatt,  a 60-as években, az antarktiszi  jégkiterjedés, a 79-től tartó hivatalos értékek fölé, és alá is ment! Egyik évben rekord minimumot számoltak ki, ami azóta sem dőlt meg, rá 2 évre pedig rekord maximumot, ami  2014-ig tartotta magát.
Az  is meglepő, hogy egy 60-as évekbeli rekord minimum érték még nem dőlt meg (hogy van akkor a sosem látott negatív rekordokkal?), de ami szerintem még jelentősebb, hogy 2 év alatt 4 millió km2-nyi különbség van a jégkiterjedésben.  Hasonló változás zajlott le az elmúlt 2 év alatt, 2014-ben az átlag felett volt 2 millió km2-rel a jégkiterjedés, 2016 végén pedig 2 millió km2-rel vagyunk alatta. Rendkívüli?  Igen. Sosem látott (ezért emberi eredetű és vég kezdetét jelző)? NEM.

Érdekes megfigyeléseket tettek az északi jégről is:
"The Nimbus satellites also caught images of the Arctic before warming from climate change accelerated. Gallaher and Campbell were surprised to see some mysterious holes in the ice in the old images.  Holes in the Arctic ice are a common phenomenon today, as the Arctic warms. But in the colder 1960s, a large patch of thin or melted ice was unexpected—and nothing like it was seen again until the 21st century"

A tudósok meglepődtek, amikor a felvételeken olyan lyukakat fedeztek fel a jégen, ami a tudomány mai állása szerint, csakis  a meleg 21 században lehet jellemző  az északi jégen. Hát itt egy másik bizonyíték, hogy NEM, és amit az északi jégnél is látunk az nem teljesen precedens-nélküli.

Az amerikai tengerállatjárók is dokumentálták, hogy a 70-es évek előtt sem fedte vastag,áthatolhatatlan, többméteres jég az északi sarok környékét sem. Itt van pl. egy 1962-es kép, ami a felirat alapján 2 tengeralattjáró északi sarki randevúját örökíti meg:

Skate (SSN-578) and Seadragon (SSN-584) at the North Pole after a historic rendezvous under the North Pole. Photograph released 22 August 1962.

Lyukak a vékony jégen és nyílt víz a sarkon? OMG, jön a vég!!!
Több hasonló képet találhatunk a NAVsource weblapján: http://www.navsource.org/archives/08/08578.htm