Napi érdekesség - 57 - Albedó

Az előző bejegyzésben kiderült, hogy a sarki jegek területe milyen könnyen változik pár év leforgása alatt, a déli 4 millió km2 változás már a 60-as években is jelen volt, és az északi  2 millió km2-nyi anomália se valószínű, hogy precedens nélküli. A vészmadarak legtöbbször az ALBEDÓ miatt aggódnak, azt állítva, hogy a jégmentes területeken a hő nem visszaverődik, hanem elnyelődik, melegítve a felületet, jelen esetben az óceánt.  Ez mind igaz, de az albedó szempontjából nemcsak a jégkiterjedés számít, hanem a hóval fedett területek mérete is, főleg, hogy ez délebbre (az északi féltekén) nyúlik, és a NAP gyakorlatilag itt süt, nem az északi jég fölött, ahol állandó éjszaka van.
   Ha az utca emberét megkérdeznénk, hogy szerintük igaz az, hogy egyre kevesebb hóval fedett terület van pl. az északi féltekén, akkor szinte mindenki (köztük én is) azonnal rávágnánk, hogy így van, és ez a terület évről évre csökken. 
  Nézzük azonban a hivatalos adatokat, a Rutgers University Global Snow Lab forrásából [https://climexp.knmi.nl/data/inh_snow.dat]:

A szeptemberben 5,73 millió km2 hóval fedett terület volt az északi féltekén, meghaladva az 50 év (1967-től 2016-ig) 5,4 milliós átlagát.

Októberben már jóval az átlag felett jártunk, a különbség több mint 4 millió km2!

Novemberben csökkent az átlagtól való eltérés, de így is meghaladja a 2 millió km2-t. Ami még figyelemreméltó, hogy az utóbbi 8 év értékei mind átlagon-felüliek!
     Az adatok alapján nemcsak egy tévesen rögzült klíma-mítosz dől meg (egyre kevesebb hó van), hanem az is világosan látszik, hogy az albedó szempontjából elveszett jégterületeket pótolja az egyre növekvő hóval fedett terület.
Az északi, sarki óceán felett gyakorlatilag 3 hónapot süt a NAP (albedó szempontjából a tavaszi és az őszi  napsütés nem sokat számít, a napsugarak beesési szöge miatt), az idén itt 1.5-2 millió km2 negatív anomália jelentkezett. A plusz hő tehát, ami a nyáron az alacsony jégkiterjedés miatt érte a rendszert az a 3 hónap x 2 millió km2 értékből számítódik. Az átlaghoz képest bejövő plusz hő már a tél előtt elvesztődött, hiszen az ezt követő 3 őszi hónap során az átlag feletti hótakaró több hőt vert vissza. 
     Egyszerűben mondva, az idén ősszel jelentkező pozitív hótakaró anomália több hőt vert vissza, mint  amennyi hő bejött a sarki jég kisebb anomáliája miatt.    

     Egy gyorshír a végére: az északi jégkiterjedés, az egymást követő sarki hőrekordok ellenére, s még az év vége előtt, elvesztette a rekord alacsony státuszát, 2010 december 28.-án kevesebb volt az értéke, mint  2016 megfelelő napján.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Vészmadarak - 3 - Wadhams professzor

Régi sarki expedíciók - mai jég-térképeken

2019